TK_logo TK_cím
Aktuális

Táborkerszt ismertető

Programjaink

Krónika

Vezetőképzés (hivatás-felkészítés)

Elektronikus könyvtár

Fotóalbum

Leágazások

Térkép

Elérhetőségünk

ML rajz.png

Aktuális

Házasság vagy élettársi kapcsolat?
Anna Kolesárová legyen a keresztény fiatalok példaképe
Nagyböjti gondolatok
Összefogásra van szükség, hogy megőrizzük magyar identitásunkat
Brenner János boldoggá avatása

Egy cserkész vallomása az Eucharisztiáról
Cserkész Taizé


Házasság vagy élettársi kapcsolat?

Skrabski Árpád szociológus, demográfus, Kopp Mária orvos, pszichológus, Barsi Balázs ferences szerzetes pap beszélnek a házasságról és az élettársi kapcsolatról  a tudomány és a teológia szemszögéből..

Házasság-élettársi kapcsolat 1. rész
Házasság-élettársi kapcsolat 2. rész


Anna Kolesárová legyen a keresztény fiatalok példaképe


Koleszár AnnaAnna Kolesárovát (Koleszár Anna) egy szovjet katona gyilkolta meg 1944 novemberében, mert nem volt hajlandó magát nekiadni. Beszámoló boldoggá avatásáról és rövid életrajza a Magyar Kurirban:
Boldoggá avatták Anna Kolesárovát Kassán

Ferenc pápa 2018. szeptember 2-án, vasárnap, a déli Úrangyala elimádkozása során azt mondta:
„Anna Kolesárová legyen a keresztény fiatalok példaképe.”


Nagyböjti gondolatok 2018.


golgota

Február 14. Hamvazószerda
Joel 2,12-18, Zsolt 50,3-6a.12-14.17, 2Kor 5,20-6,2 Mt 6,1-6.16-18

„Milyen nemes és boldog lehetne minden ember, ha esténként alvás előtt önmagába tekintene, s megállapítaná, mi szépet és mi kivetnivalót talál magában. Önkéntelenül is jobb elhatározással kezdené az újabb napot, és nem feledné, hogy a tiszta lelkiismeret teszi erőssé az embert.” (Anna Frank)

Tevékenység: A jellemnevelés egyik legkitűnőbb eszköze a Franklin-tábla: az elérendő jó tulajdonságok és a leküzdésre kijelölt hibák táblázatba foglalása. Készítsétek el, és legalább a nagyböjt idején használjátok önértékelésetekre. Mintát a Cserkészélet imakönyvében találtok: a Táborkereszt kiadásában a 21., az Ichthüsz kiadásában a 26. oldalon


Február 15. Hamvazószerda utáni csütörtök
MTörv 30,15-20; Zs 1; Lk 9,22-25

„Nagyon kérem, halálom után szószékről hirdessék … minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedül igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!” (Jávor Pál üzenete)


Február 16. Hamvazószerda utáni péntek
Iz 58,1-9a; Zs 50; Mt 9,14-15

„Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket,
  ha nem tudsz róla?”

Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen
  a magasságban hangotok!

Reményik Sándor:
Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Február 17. Hamvazószerda utáni szombat
Iz 58,9b-14; Zs 85; Lk 5,27-32

Sajnos sokszor beleesünk abba a hibába, hogy nem merjük azt tenni, amit jónak tartunk, amit szeretnénk, mert félünk, hogy mit szólnak mások, hogy elveszítjük szeretetüket, megbecsülésüket vagy saját jó hírünket. Másoknak akarunk megfelelni, nem Istennek és a szívünkben hangzó szónak. – A negyvennapos készület során talán a legnehezebb, hogy elismerjük: nem vagyunk egészségesek, hanem betegek, bűnösök vagyunk, irgalomra talált bűnösök, akikre Jézus szeretettel tekintett, és akiket meghívott.

„Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.” (Reményik Sándor: Kegyelem / részlet)

Nagyböjt 1. hete 2018.

Február 18. Nagyböjt 1. vasárnap
Ter 9,8-15; Zs 24; 1Pét 3,18-22; Mk 1,12-15

Ferenc pápa felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy szeressük, tiszteljük és óvjuk közös otthonunkat. Csak csodálhatjuk azt a szépséget és harmóniát, ami a teremtett világban van; Isten ajándéka ez úgy, hogy benne láthatjuk és szemlélhetjük Őt a művén keresztül. A cserkészek mindenütt a világban fontos szerepet játszhatnak a környezetünknek, ennek a csodálatos világnak a védelmében.
Napjainkban mi is lépten-nyomon használjuk a technika vívmányait, úgyszólván egy lépést sem teszünk okos telefonunk nélkül, „létezni sem tudunk” számítógép nélkül. Ezzel viszont mi is hozzájárulunk újabb környezeti problémák keletkezéséhez.
Mit tehetünk? Mutassunk jó példát, próbáljuk saját ökológiai lábnyomunkat minél kisebbre venni – legalább az első lépéseket megtenni ebbe az irányba, és az embereket is, akikkel találkozunk, erre figyelmeztetni.

Tevékenység: őrsödet, rajodat hívd meg egy olyan feladatra, hogy őrizzenek meg minden újrahasznosítható hulladékot: kartont, papírt, műanyag dobozokat, flakonokat stb. A nagyböjt során így összegyűjtött anyagokból húsvét hajnalára különböző dolgokat: mini kerteket, oltárra való dekorációt „garden of Easter” stb.) tudtok barkácsolni.

Február 19. hétfő
Lev 19,1-2.11-18; Zs 18B; Mt 25,31-46

Nem csodálom, Uram, hogy megbántad a percet, amikor életre hívtad az embert. Mégis milyen jó, hogy irgalmas szereteted győzött! Hálát adok régi szövetségedért: nem pusztítod el vízzel a bűnös emberiséget. De még inkább köszönöm, hogy új szövetségedben olyan vizet adtál, amely csak a bűnt pusztítja el, de megment bennünket, bűnösöket.


Február 20. kedd
Iz 55,10-11; Zs 33; Mt 6,7-15

Az imádság arra szolgál, hogy minden nap felvegyük a kapcsolatot Istennel, hogy közelebb kerüljünk hozzá, hogy kérjük a segítségét ahhoz, hogy a legmélyebb meggyőződéseink szerint tudjunk élni. Jézus fontos szempontokat sorol fel arról, hogy miként imádkozzunk. A miatyánkot nem azért fogalmazta meg, hogy időnként elhadarva elmondjuk. Azt kérjük, hogy sose éljünk vissza Isten nevével, ne használjuk saját önző érdekeink, hatalmi törekvéseink vagy erőszakos tetteink számára. Azt kérjük, hogy az evangélium értékei érvényesüljenek az emberi együttélésben: egymás segítése, az ingyenesség, az irgalmasság, a legkisebbek középpontba állítása. Azt kérjük, hogy az emberhez méltó élethez legyen meg mindaz, ami nélkülözhetetlen. Azt kérjük, hogy olyan mértékben bocsásson meg nekünk Isten, ahogyan mi megbocsátunk. El szoktam-e mondani Atyámnak, hogy nekem mi a legfontosabb, mire van leginkább szükségem: például, hogy el tudjam viselni a húgomat, meg tudjam ölelni az apámat, meg tudjak bocsátani a barátomnak…


Február 21. szerda
Jón 3,1-10; Zs 50; Lk 11,29-32

„Urunk, maradj velünk, maradj a te egyházaddal!
Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal;
Igéiddel és szentségeiddel;
Vigaszoddal és áldásaiddal!
Maradj velünk, minden hívőddel most és mindörökké! Amen.” (O’Connel)

Ne feledd el, hogy Isten egyes-egyedül a kitartást jutalmazza. (Szent Bernát)

Február 22. csütörtök

1Pét 5,1-4; Zs 22; Mt 16,13-19

„Mint Isten gyermekei a keresztség szent méhéből jöttünk világra – Isten fiaivá, lányaivá kell először válnunk, és ehhez „hatalmat kapunk” (Jn 1,12).
De mivel járulhatunk hozzá mi?
Sokkal: elmélkedjünk és gondolkodjunk rajta, s törekedjünk a megértésére.”
(R. Guardini)


Február 23. péntek
Ez 18,21-28; Zs 129; Mt 5,20-26

„Meghalljátok-e a múltbeli áldást,
Kik a holnaptól várjátok a váltást?
Mindegy, megfogan, hallatlan is, érzem,
A nagyapai Istenhez-kiáltás.
Dús örökséget nem adhat apátok:
Csak ami voltam, azt hagyom reátok,
De hogyha (Isten adja!) megfogan,
Boldog lesz tőle késő unokátok.
Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem,
Igaztól, jótól, széptől sose féltem,
De ami nem szép, ami nem igaz,
Ami nem is jó, azt is, most is, értem.”
(Sík Sándor: Örökösök – részlet)


Február 24. szombat
ApCsel 1,15-17.20-26; Zs 112; Jn 15,9-17

„A régi görögök azt hitték, hogy az emberek nevetése irigyekké teszi az isteneket, és hogy bosszújuk üldözi a földön azokat a halandókat, akik nem sírtak eleget. Talán mi is ezekből a pogány rémképekből örököltünk valamit, s nem merjük lelkünket bátran kitárni, hogy az öröm beáradjon, és mi békében megnyugodjunk.
Lopva őrizgetjük örömünket, gyakran a rejtekben, s talán el is titkoljuk, attól tartva, hogy elveszíthetjük. Csak úgy sebtében, titokban ízlelgetjük meg, mint a nyalánk gyermekek az édességet, amelyet a rosszul zárt szekrényből loptak. S még ezekből a pillanatnyi örömökből is mintha valami határozatlan lelkiismeret-furdalás maradna lelkünkben.
De így szokás-e fogadni a Szentlélek ajándékát?
Aki elismeri, hogy boldog, az lemond arról, ami után az emberek nagy része epekedik: lemond arról, hogy vigasztalgassák és sirassák, lemond a koldusok hasznos foglalkozásáról, lemond arról, hogy mások erejét kihasználja, eméssze; sőt nemcsak lemond, hanem ad is: támogatja a gyengéket, táplálja az éhezőket.” (P. Charles)

Február 25. Nagyböjt 2. vasárnap
Ter 22,1-2.9a.10-13.15-18; Zs 115; Róm 8,31b-34; Mk 9,2-10

Földünk éghajlata mindnyájunk közös kincse. Vulkáni tevékenység, a föld pályájának és tengelyének módosulása, a napfoltciklusok is közrejátszhatnak benne, de az utóbbi évtizedek globális felmelegedésében mégis az emberi tevékenység: a káros gázok kibocsátása következtében előállt üvegházhatás, a mezőgazdaság érdekében végzett erdőirtások játszottak elsősorban szerepet.  A alapvető feltételek, mint az ivóvíz hiánya, melegebb régiókban a mezőgazdasági termelés visszaszorulása, bolygónk biodiverzitásának pusztulása a globális felmelegedés következménye.
A feltételek csak romlani fognak, ha nem változtatunk a szokásainkon. Az emberiségnek fel kell ismernie a változás szükségszerűségét. Sürgős feladat, hogy a politika elérje a káros gázok kibocsátásának csökkentését, és szorgalmazza a megújuló energiaforrások felhasználását. 
A Nagyböjt második hetében elmélkedjünk ezen a mondaton: „Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.” (Lev 25,23). Kíséreljük meg magunkévá tenni és elterjeszteni azt az életformát, amely az emberek mindennapjaiban a klímavédelmet szolgálja.  

Február 26. hétfő
Dán 9,4b-10; Zs 78; Lk 6,36-38

Nagyböjti őrsi vagy rajfoglalkozásra: pöttyözött térkép készítése
Tevékenység: szükséges eszközök: A4-es papírtömb, jelek, ragasztós noteszlapok, tollak
A résztvevőket osszátok 6 csoportba. Mindegyik csoportnak adjatok egy papírt, amelyre rajzoljanak egy világ vaktérképet. Az itt következő kérdésekből egyet-egyet írjatok mindegyik csoport papírjára. Ezek után az egyes csoportok a térképre ragasztott pöttyökkel válaszoljanak a papírjukon levő kérdésre!
  • Melyik országokról hallottunk a médiából?
  • Melyik országoktól tanultatok történelemből?
  • Honnan valók azok a szerzők, akiknek a műveit olvastátok?
  • A világon hol boldogok az emberek?
  • A világnak melyik részén változtatnátok valamit?
  • Melyik országból valók a ruháid?
A csoportok lassan adják tovább a papírjaikat, míg végül mindegyik kérdésre válaszolnak.

Megbeszélés:

A térképek összehasonlításával értékeljétek a válaszokat!
  • Mi ragadta meg a figyelmeteket?
  • Hogyan értelmezted a kérdéseket, miközben a pöttyöket ragasztottad?
  • Mit mutatnak a térképek?
  • Mire tudunk a válaszokból következtetni?
  • Melyek az üres helyek?
  • Mit mondanak ezek nekünk a világról, és mit tanultunk ebből?
  • Hogyan befolyásolta a felismerésünk a viszonyunkat a világon élő más emberekhez? Hogyan befolyásolja a viselkedésünket?

Február 27. kedd
Iz 1,10.16-20; Zs 49; Mt 23,1-12

„Az Urat nevén szólítom”
Mi a neved, Uram? Hogyan szólítson a te Krisztusban élő néped? Megengeded és akarod, hogy ajkunkon és szívünkben ez legyen a neved: Te! Ez a név az áldozat szava. Mert akiknek megadod, hogy így szólíthassanak, azok nem tehetnek mást, mint hogy bizalmas szereteted viszonzásaképp egészen Neked adják magukat.

Február 28. szerda
Jer 18,18-20; Zs 30; Mt 20,17-28

Weöres Sándor:

Ábrahám áldozása

Izsáknak hátán rőzseköteg
s én hozom a lángot az éjben.
Szent bérced, Uram, rideg-meredek.
Szikláin az űrbe fölértem.
Kifullad a mell, elcsuklik a térd,
megroskad, aki a csúcsra fölért,
metsző nyilallás a szívében.

Elhoztam a kést és egy-fiamat,
hogy törlődjék az adósság.
Máglyámon a lángoszlop kifakad,
mint ágon a nyíló rózsák.
Ott fönn mindent beborít a halál,
ébren csak a hűség csillaga áll,
hűs csillagod, állandóság.

Parancs-szavadat dördülte az ég:
Izsákom, kicsi cselédem
áldozzam néked. Nem hiszi még,
hogy atyja a gyilkosa légyen.
tiéd a legbölcsebb akarat,
jótetteiden szeplő nem akad,
érzem, vallom, de nem értem.

Kérdezte Izsákom: "Édes apám,
itt vagy te a tűzzel, a késsel,
de hol van az áldozat? édes apám,
kit vágsz, mit vágsz le a késsel?"
Feleltem néki: "Gondos az Úr,
kis bárányt küld ide áldozatul,
azt vágom majd le a késsel."

Gyermekgyilkos mindannyi szülő:
nem-lévőt létbe rántott
és meghal, aki e világra kijő -
Te rended ez így: legyen áldott.
Parancsod, Uram: kit egy éj gyönyörén
megöltem már: másodszor is én
öljem meg e gyermek Izsákot.

Parancsod, Uram, szentség nekem.
nem kérdhetem én, mivégre,
pengémet a gyönge torokra teszem,
pernyén sercegjen a vére!
Majd hajnalod újra fejemre hull
s mint elszáradt fa, magtalanul
tárulok a sugaras égre.

Jó vagy - tudom én, de nem érthetem:
ím nyílik a mennyek boltja
és éledez, örvend, zeng a szívem!
gödölyét küldtél a bokorra:
minket fölemelsz és áldozatul
értünk ártatlan gödölye hull
vergődve a vérbe, pokolba.


Március 1. csütörtök
Jer 17,5-10; Zs 1; Lk 16,19-31

Uram, segíts, hogy észrevegyem körülöttem a Lázárokat, akikhez hivatásom van! Adj leleményt és erőt, hogy sebeiket a te érintéseddel tudjam enyhíteni! Segíts, hogy lázárságomban felismerjem a te jelenlétedet, és el ne engedjelek téged, gazdagítót!

Március 2. péntek
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28; Zs 104,16-21; Mt 21,33-43.45-46

„Az Istenben való csendnek van egy olyan állapota, amikor az ember már nem készít terveket, amikor először nem alkudozik igazán, amikor egész jövőjét Isten akaratára bízza.” (Edith Stein)


Március 3. szombat
Mik 7,14-15.18-20; Zs 102; Lk 15,1-3.11-32

A mennyei atya mindig úgy tesz, ahogyan Jézus a példabeszédben megmutatja: elfogad. Nem láncol magához, ha menni akarok – lám, nem is zsarnok. Nem büntet távollétemben – az éhezés és szomjúság annak a következménye, amit én ilyenkor teszek. Ő egy dolgot tesz: vár. Házának ajtajában szüntelen hazavár. Helyem van az ő asztalánál. És minden egyes hazatérésemkor ölel, visszaadja elkártyázott méltóságomat, gyűrűt és menyegzős ruhát kapok tőle, láthatom szemében az örömöt azért, mert nem vesztem el, ölelhet újra. Ő az én tékozló Atyám. Ő a mi tékozló Atyánk.

Március 4. Nagyböjt 3. vasárnap
Kiv 20,1-17; Zs 18B; 1Kor 1,22-25; Jn 2,13-25

Néhány tanulmány arra figyelmeztet, hogy évtizedeken belül tartós vízhiány várható, ha sürgős beavatkozás nem történik. A környezeti hatások több milliárd embert érinthetnek. Az is elképzelhető, hogy nagy multinacionális vállalatok víz fölött gyakorolt ellenőrzése jelentős konfliktusok forrásává válik ebben az évszázadban.

Bár az egészséges ivóvízhez jutás alapvető és általános emberi jog, mivel kell a túléléshez és ezért feltétel az emberi jogok gyakorlásának. Világunk súlyos adóssága van azokkal a szegényekkel szemben, akik nem jutnak ivóvízhez, mivel megtagadják tőlük a jogot, ami megfelelne az emberi méltóságukból következő életre.
A friss ivóvíz elengedhetetlen az emberi élethez, az egészségügyi ellátáshoz, mezőgazdasághoz és iparhoz. Sok helyen a vízszükséglet meghaladja az elérhető mennyiséget, aminek rövid és hosszú távon drámai következményei vannak. A vízhiány különösen érinti Afrikát, ahol a népesség nagy része nem jut megfelelő ivóvízhez, vagy szárazságot él át, ami akadályozza a mezőgazdasági termelést.
Az Úr Jézus szomjas volt egy hosszú út után és megállt egy kútnál Szamáriában és megkért egy asszonyt, aki egyedül volt ott, hogy adjon neki vizet. (János 4.) Jézus az egyetlen, aki élő vizet tud adni nekünk edény nélkül, bár a kút mély (10-11. vers). Ez a víz a Szent lélek, akit ő garantál mindenkinek, aki azt mondja neki: "De aki issza ezt a vizet, amit én adok, nem fog szomjazni többé. A víz, amelyet én adok, az örök élet forrása lesz számára. (14. vers)

Nekünk, cserkészeknek jó példát kell mutatnunk a víz és vízforrások megőrzésében!

Őrizd meg a vizet holnapra, mert megmenthet téged.


Március 5. hétfő
2Kir 5,1-15a; Zs 41; Lk 4,24-30

Tevékenység:

Cél: A résztvevőkben tudatosuljon, hogy átalakítás nélkül, vagy a ma lehetséges technológiával csak nagyon kis része a Föld vízkészletének használható emberi fogyasztásra.

Kellék: kék papírok, (a résztvevők létszámától függően)

Időtartam: 10 perc

Oszd szét a cserkészeknek a papírokat, melyek a Föld vízkészletét jelképezik. A cserkészek feladata, hogy úgy álljanak a papírra, hogy nem érintik egyik testrészükkel sem a földet. Ezután mondjuk el nekik, hogy a Föld vízkészletének  többsége sós víz, ami a tengerekben és óceánokban található és nem alkalmas közvetlen emberi fogyasztásra (vagy sótalanítás után lehet csak, ami nagyon drága és komoly technológiát igénylő folyamat). Ezután vegyük el tőlük a papírok egyharmadát és kérjük meg őket, hogy szervezzék át úgy magukat, hogy továbbra is mindenki a kék papírokon álljon a padló érintése nélkül. Az elvett papírok mennyisége függ a cserkészek képességétől és a közöttük lévő viszonytól. Haladjunk tovább az előzőhöz hasonlóan. Mondjuk nekik, hogy el kell venni papírokat, mert az édesvíz jelentős része gleccserekben van. Végül vegyetek el papírokat, melyek a túl mélyen lévő vízkészleteket jelképezik. Ez alkalommal kevés papírt vegyünk el. Meglepően nehéz lesz mégis mindenkinek helyet találni a papírokon. Érdemes kommentálni a helyzetet. Várd meg a legutolsó papír elvétele után is, hogy minden cserkész helyet találjon a papírokon. Nem érdekes, hogy ez sikerült-e nekik vagy sem, ültessük le őket a játék végén egy körbe. Beszélgessetek kicsit arról, hogy miről szólt ez a gyakorlat és mit akart bemutatni. Bátorítsd őket, hogy becsüljék meg, a Föld vízkészletének mekkora része alkalmas emberi fogyasztásra  (kicsit kevesebb, mint 1%). Közösen ismételjétek át, milyen formákban létezik víz a Földön (tengerek, óceánok, gleccserek, föld alatti víz).

Március 6. kedd
Dán 3,25.34-43; Zs 24; Mt 18,21-35

„Krisztus irgalmas, de egyúttal hajthatatlan. Néven nevezi a jót és a rosszat egyesség és megalkuvás nélkül, de mindig kész a megbocsátásra.” (II. János Pál)

Március 7. szerda
MTörv 4,1.5-9; Zs 147; Mt 5,17-19

„Nemcsak a lélek, hanem testünk is megmenekül: a lélek Isten megismerése által, a test pedig a feltámadás által. Az egyiket isteni tekintélyének szavával tanította Krisztus, a másikat saját feltámadásának példájával.” (Szent Ambrus)

Március 8. csütörtök
Jer 7,23-28; Zs 94; Lk 11,14-23

Gyógyító Jézus! Hiszek benned, hiszem, hogy Isten küldött téged hozzám, hogy lépj az életembe. Akarom, hogy így legyen. Akarom a változást, amelyet te hozol, akarom az élet dinamikáját. Alakíts engem szándékod szerint!

Március 9. péntek
Oz 14,2-10; Zs 80; Mk 12,28b-34

Csak átutazóban vagyunk….
Nagypéntekre készülünk, mindannyian!! Körülöttünk lévő embereknek, mindenkinek,
még a szeretteinknek is végig kell menniük a maguk keresztútján, a mi számunkra is
eljön a nagycsütörtök, nagypéntek.
Jézust mindenki megveti, elhagyja, ott függ ég és föld között,
nem kell senkinek, csak Máriának. Milyen jó lenne, ha mi akkor is tudnánk szeretni
egymást, ha a másik bajban van, ha már nincs semmi hatalma, méltósága! Ha a másik
mocskos és mindenki által lenézett, elítélt, megvetett, akkor is szeretnem kell őt! Milyen
jó lenne, ha a társaim a maguk nagypéntekén bennem Máriára találnának. Imádkozzunk
azért is, hogy majd nekünk is rendeljen Máriás lelkületű testvéreket a jó Isten, azon az
utolsó napon! (Böjte Csaba)


Március 10. szombat
Oz 6,1-6; Zs 50; Lk 18,9-14

„Minden őszinte megtérés kezdete Istennek a bűnösre vetett pillantása.”  (II. János Pál)


Március 11. Nagyböjt 4. vasárnap
2Krón 36,14-16.19-23; Zs 136; Ef 2,4-10; Jn 3,14-21

"Bárhogyan élsz, az igazság kiderül"

Az élővilág sokféleségének elvesztése

Annak tudatában, hogy a leírtak nem csak a keresztényeknek, hanem az
egész világnak szólnak, a következő bibliai rész jut eszembe Sirák fia
könyvéből:

Milyen nagyszerűek minden művei,
Milyen felemelő látni őket!
Mindazok, melyek élnek és fennmaradnak örökké;
Minden teremtmény megőrződött, hogy betöltse a neki szánt szerepet.
(44:22-23)

Ez a szerep nem feltétlenül az ember számára való hasznosságot jelenti.
De minden faj egy nagyobb rendszer, magasabb szándék része.

Néhányan vitatják a embernek azt a jogát, hogy fölötte áll és
magasabbrendű a többi teremtménynél. Én nem hiszem, hogy a Biblia vagy
Ferenc pápa ezt sugallná. A Laudato'Si arra hív, hogy mélyebbre nézzünk,
lássunk a haszonelvű szemléleten túl.

Kérdés, hogy a személyiségünk örökre torzul-e az individualizmus,
fogyasztás és felületesség által vagy átalakul-e annak megértésre, ami
által valóban  felismerjük, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk,
egyénileg teremtve, egyenlő végtelen igazsággal és ebből
elidegeníthetetlen méltósággal, amit Istennel és egymással való
egységnek hívnak.

Nekünk, keresztényeknek a biológiai sokféleség elvesztése nagyon fontos
kérdés. Az életközösségeink tönkremennek az emberi tevékenység miatt és Istennek
egyre több és több teremtménye tűnik el. Talán nem a mi
személyes vagy közvetlen tevékenységünk miatt, hacsak nincs olyan
hatalom vagy befolyás a kezünkben, de hiányozhat a tevékenységünk a
megőrzés és védelem területén. A tudatosság és fontosság belátásának
hiánya és a tudatos fellépés a természetet károsító és veszélyeztető
tevékenységek ellen a gyökere az élővilág sokféleségének az
elvesztésének. Neked és nekem ez azt jelenti, hogy szükséges tennünk a
sokféleség elvesztésé ellen és ezt fontos kérdésként kell kezelnünk és
időt, energiát kell szánunk rá, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit
tehetünk ebben a súlyos kérdésben.

A nagyböjt jó időszak arra, hogy eltávolodjunk az időlegestől és
hamistól, megszabaduljunk azoktól a tárgyaktól és szokásoktól, amelyek
gátolnak az Istennel való egység útján. Tökéletes idő arra, hogy a fény
gyermekeivé váljunk, jóságot, igazat, igazságosságot sugározzunk,
hirdessük az örömet és reményt és legyünk Isten szeretetének tanúi. És
elfordulva a sötétségtől segíthetünk másoknak, hogy lássák az Utat, ami
Krisztus fényességét tükrözi, és visszasugározza a szeretetét.

Március 12. hétfő
Iz 65,17-21; Zs 29; Jn 4,43-54

Tevékenység:

Szánj időt rá, hogy megváltoztasd az eddigi megszokásainkat az
életmódunkban:

Alább találsz egy hivatkozást, amit az Európai Unió állított össze a
sokféleség megőrzésére: leírhatod ezt az 52 ötletet egyenként egy-egy
kis lapra, és szétoszthatod a cserkészeid között, hogy valósítsák meg
a böjt ideje alatt. Ennek során a heti gyűléseken megoszthatják ezzel
kapcsolatos élményeiket, ötleteiket, elgondolásaikat.

A hivatkozott oldal:
http://ec.europa.eu/environment/nature/info/pubs/docs/brochures/biodiversity_tips/en.pdf

Március 13. kedd
Ez 47,1-9.12; Zs 45; Jn 5,1-3.5-16

"A Föld nem fogja megteremti a termést, hacsak nem a mi hittel teli
szolgálatunkkal. Nem mondhatjuk, hogy szerejük a földünket és aztán
olyan lépéseket teszünk, melyek tönkreteszik azt az eljövendő nemzedékek
számára." (II. János Pál)

Március 14. szerda
Iz 49,8-15; Zs 144; Jn 5,17-30

„A lelkiismeret-vizsgálat a személyes lét egyik legjelentősebb tevékenysége. Általa szembesül ugyanis minden ember tulajdon életének valóságával, és fedezi föl hogy cselekedetei mennyivel távolodtak el az eszménytől, amit maga elé tűzött.” (II. János Pál)

Március 15. csütörtök
Kiv 32,7-14; Zs 105,19-23; Jn 5,31-47

„Istenem, Neked szentelem mindazt, ami bennem van:
  • emlékezetemet és cselekedeteimet Istennek, az Atyának,
  • értelmemet és szavaimat Istennek, a Fiúnak,
  • akaratomat és gondolkodásomat Istennek, a Szentléleknek
  • és minden szenvedésemet Jézus Krisztus szent emberségének.
Amen.” (Szalézi Szent Ferenc)

Március 16. péntek
Bölcs 2,1a.12-22; Zs 33; Jn 7,1-2.10.25-30

RÖVID KERESZTÚT
- A SZERETET KERESZTÚTJA
1. Pilátus halálra ítéli Jézust
- A szeretet mindig megegyezik az Atya akaratával.
2. Jézus vállára veszi a keresztet
- A szeretetnek semmilyen áldozat nem elfogadhatatlan.
3. Jézus először esik el a kereszttel
- A szeretet nem adja fel.
4. Jézus Édesanyjával találkozik
- A szeretet módot talál arra, hogy örömet szerezzen.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak
- A szeretet mindenkit maga mellé fogad.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
- A szeretet a kis szolgálatot egy nagyobb ajándékkal viszonozza.
7. Jézus másodszor esik el
- A szeretet nem ismeri a méltatlankodást.
8. Jézus és a síró asszonyok
- A szeretet vigasztalni is tud a szenvedésben.
9. Jézus harmadszor esik el
- A szeretet minden fájdalommal csak gazdagabbá válik.
10. Jézust megfosztják ruháitól
- A szeretet nem szégyenli mindenét odaadni.
11. Jézust keresztre feszítik
- A szeretet csöndben marad, ha szenvednie kell.
12. Jézus meghal a kereszten
- A szeretet erősebb, mint a halálfélelem.
13. A Fájdalmas Anya
- A szeretet akkor is hisz és remél, ha mindenki elcsüggedt már.
14. Jézust eltemetik
- A szeretet csak azért hal meg, hogy föltámadjon újabb szeretetre.

Március 17. szombat
Jer 11,18-20; Zs 7; Jn 7,40-53

„Az egész európai Egyház hallja meg, hogy neki szól az Úr parancsa és felhívása: Légy erős, térj meg – ébredj föl és erősítsd meg a többieket, akik halálukon vannak!” (II. János Pál)

Március 18. Nagyböjt 5. vasárnap
Jer 31,31-34; Zs 50; Zsid 5,7-9; Jn 12,20-33

"Ha felszállok a Földről, mindenkit magamhoz vezetek."

Az emberi életminőség csökkenése és a társadalom összeomlása

Az "elme szennyezése", amit a digitális világ okoz, áthelyezi az emberi
kapcsolatainkat a digitális térbe, ahol kizárhatunk kapcsolatokat és
ahol a valódi érzelmek helyettesíthetők érzésekkel, melyek inkább a
telefonon és az emberi eszközökön, mint az embereken alapulnak. Bár a
digitális viág lehetővé teszi a párbeszédet és a tudásunk és szándékaink
megosztását és izgalmas lehetőségeket kínál, de ez távol is tud
távolítani minket a fájdalomtól, szorongástól, a másokkal való örömtől
és a személyes élmények összetettségétől. Ez az oka, hogy figyelni kell
a médiára, ami azt okozza, hogy az emberek elégedetlenné válnak a valódi
emberi kapcsolatokkal és az elszigetelődés káros érzésével, amit
okozhat. (47. fejezet)

Jó időszak ez nekünk, hogy hátrébb lépjünk és gondolkozzunk, mit akar a
pápa megértetni velünk, mint teremtett lényekkel, és hogy mi a mi
szerepünk egy nagyobb ökológiai kép részeként. Nem csupán valamilyen állati létező
vagyunk Isten állatai közül, hiszen egyedülálló méltóságot és értelmet
adott nekünk. És ezek miatt az ajándékok miatt elvárja, hogy használjuk
ezeket a képességeket parancsolatai megtartására és gondoskodjunk a
teremtéséről, ami magába foglalja a mi családunk és más emberek javát.

A pápa a fenti gondolatokkal csak érintette a felszínét "az emberi élet
minősége és a társadalom összeomlása" témának. Ha mélyebbre nézünk az
enciklikába, még inkább elgondolkodtat, de most közvetlenül azt az
igényünket emeli ki, hogy élvezzük és vegyünk részt a természet életében
és felhívja a figyelmet a digitális média veszélyeire.

"Legyünk a természet védelmezői, védelmezői Isten tervének, ami a
természetbe van írva, védelmezői egymásnak és a természetnek." Ferenc pápa

Március 19. hétfő Szent József
2Sám 7,4-5a.12-14a.16; Zs 88,2-29; Róm 4,13.16-18.22; Mt 1,16.18-21.24a

Tevékenység:

Használjuk bölcsen a digitális médiát!
Tegyük  félre  az  elektromos  eszközöket,  hogy élvezhessük az időt a
családunkkal  és  beszélgessünk!  Ne  figyeljünk  a  napi  hírekre, és
azokról  az  eseményekről  beszéljünk,  melyek  itt  és most történnek
körülöttünk  a családban! Még ha csak egyedül vagy is otthon, kapcsold
ki  a TV-t és menj sétálni, különösen ha frusztráltnak és csalódottnak
érzed  magad  azok miatt a hírek miatt, melyeket online olvastál, vagy
túlságosan bevonódtál abba, ami a közösségi oldalakon történik!



Összefogásra van szükség, hogy megőrizzük magyar identitásunkat

Interjú a Los Angeles-i néptánc csoport és cserkészcsapat vezetőivel:
http://hu.radiovaticana.va/news/1359142



Brenner János boldoggá avatása

2017. november 8-án Ferenc pápa jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Brenner János vértanúságát. Boldoggá avatása várhatóan 2018 nyarán lesz Szombathelyen.

Gimnazistaként bizony ő is megjárta a cserkészetet. Meg is látszott rajta: a jókedv, a mosoly, a fiatalok szeretete. Meglátszott a pedantérián - ahogy a beszédeire készült; vasárnap hajnalra ölték meg. El nem mondhatott beszédének
vázlata ott volt az asztalán. Olyantól tudom, aki ott várta a nyolc órai
szentmisén, amit már soha nem végezhetett el. 

A 2020-as NEK-re készülve nem is lehetne jobb példánk. A hír bejelentése
utáni rövid újságcikk kiemeli: "...tőrbe csalták és 32 késszúrással megölték. Kezével mindvégig védte az oltáriszentséget."Igen, ő korunk magyar Tarsiciusa! Hirdessük a példáját!

Kispál György

Brenner BJ konyv


Egy cserkész vallomása az Eucharisztiáról

Jézus az evangéliumban, az utolsó vacsorán azt mondta: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát”. Jézus Krisztus azt mondta nekem, hogy arra vágyik, hogy elfogyassza velem a húsvéti vacsorát. Ez döbbenetes. Legszívesebben arcra borulnék előtte, abban a pillanatban, ahogy meglátom, ő pedig velem akar vacsorázni, egy asztalnál akar velem ülni. Nem semmi dolog.

Amikor a szentmisében egy asztalhoz ülünk Jézussal, és a pap átváltoztatja az ostyát és a bort, akkor az valóban a Megváltó testévé és vérévé válik.

Mostanában valamiért az eddigieknél sokkal jobban keresem a kézzel fogható dolgokat a hitben is. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nem hiszem el az alapvető igazságokat. Csak például nem tudom elképzelni, hogy a kenyérből hogyan lesz Jézus teste, és hogyan lehetséges, hogy a bor Jézus vérévé válik. Ráadásul a fehér bor. Mindezt természetesen fizikailag értem. Valószínű, hogy az, aki már gondolkozott ilyen dolgokon, annak is eszébe jutott ez. Viszont tudnunk kell valamit. Lehet, hogy a kenyérnek kenyér, a bornak pedig bor íze lesz az áldozáskor. DE AZ AKKOR IS JÉZUS TESTE ÉS VÉRE. Ezt hisszük, és ez igaz. Nem kellenek megfogható bizonyítékok arra, hogy elhiggyük ezt, elég erre a Szentírást. 

Azonban vajon rádöbbenünk-e minden alkalommal, hogy része lehetünk Krisztusnak a már említett „kenyér és bor” által? Ahogyan az emmauszi tanítványok akkor, mi vajon felismerjük-e Jézust a kenyértörésben? Ha nekem tennék fel ezeket a kérdéseket, akkor a válaszom nem lenne az, hogy ez mindig sikerül. Sokszor nem figyeltem oda eléggé a szentmisén, elbambultam, és a gondolataim össze-vissza cikáztak minden felé.  Aztán egyszer elkezdtem direkt, tudatosan odafigyelni az Eucharisztia liturgiájára. És rájöttem, hogy hát a legjobb részről maradtam le eddig. Nem figyeltem a lényegre, s így a szentmise nem is adott annyit…durva ezt kimondani, de a szentmisékre így talán nem is azért jártam, hogy találkozzak Jézussal. Miután felismertem, hogy ez rossz, elkezdtem gondolkodni, hogy milyen más lehetőségeim vannak még arra, hogy közelebb kerülhessek az Eucharisztia által. Eszemben jutottak a szentségimádások, melyeken szolgálni szoktunk a közösséggel. A szolgálat öröme mellett a Szentlélek ereje szint szó szerint közel lök minket Jézushoz.

Hiszen csak Hozzá közel érezhetjük magunkat mind egységben, Jézusban. A szentáldozásban mi magunk, és a mellettünk álló, és az amellett álló, ugyanúgy részesül az Eucharisztiában, azzal, hogy kimondja: „Amen”. Őszintén ebből a szempontból még sosem gondoltam az áldozásra. De tudnunk kell, hogy az Oltáriszentség magunkhoz vétele az, amely minket összefog, és ezáltal alkotunk egységet, Jézus Krisztus testét.

Ezt az egységet, Krisztus testét a látható valóságban az Egyház testesíti meg.  Keresztelésünktől fogva a tagjai vagyunk, élő tagjai a szentáldozás által. Akkor vagyunk az élő tagjai az Egyháznak, ha tiszta a lelkünk, és áldozhatunk. De hát, előfordul, hogy nem tiszta a lelkünk. De tilos emiatt feladni mindent, az Egyház halott tagjai rendre feltámadhatnak, ha megbánják a bűneiket, és feloldozzák őket. Nem szabad azt hinnünk, hogy ha bűnt követünk el, akkor véglegesen kiesünk a szűk körből, amelybe azok tartoznak, akiket az Isten szeret. Hát nagyon nem. Ez nem egy szűk kör, hanem konkrétan mindenki benne van, és mindnyájunkra szükség van ahhoz, hogy az egyház, A test jól működjön. Képzeljük el, hogy a mi, saját testünknek hiányzik egy része. Mondjuk a vese. Talán nem is gondolnánk, mennyire számít az, hogy ez a szerv van, és a helyén van. De ha nem lenne, vagy nem ott lenne, ahol lennie kell, akkor meghalnánk. Nincs mit szépíteni. Jézus is meghalt azért, hogy megszabadítson minket a bűneinktől, de feltámadt, hogy mi mind – akik az utolsó vacsorára emlékezve, az Ő testét és vérét magunkhoz vesszük – csatlakozzunk, és része legyünk az Ő tökéletes, hiánytalan testének.

Nem hinném, hogy olyan sokan gondoltak már a szentáldozásra úgy, mint valamilyen közösségi tevékenységre. Köztük vagyok én is. Életemben nem jutott még eszembe az, hogy az Úr és köztem lévő kapcsolathoz képest más is van ebben a dologban, nemhogy ennyi mindenki…Az Eucharisztia minket egymáshoz minden körülmények között közelebb visz. Ha az ifjúsági misére megyek, akkor a fiatalokkal hoz össze, ha a város széli templomba, akkor a nénikkel és a bácsikkal. De a fiatalok és az idősek mind az Istent szolgálják, és ünneplik ott, akkor, a szentmisén, ugyanúgy, mint én. Együtt emlékezünk az Oltáriszentség alapítására, egymás életének részévé válunk azáltal, mert közös célunk van: az Isten országa. 

A pap minden misén Jézus szavait idézi, és ezt mondja: „…ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé…” Jézus szövetséget kötött velünk az Eucharisztia megalapításával. A szövetségben mindannyian benne vagyunk, és nem győzöm hangsúlyozni – mindnyájunkra ugyanúgy számít az Úr Jézus. A szentmisében minden alkalommal megemlékezünk a szövetségről. A Eucharisztiát közösségben, egymást szeretve kell megünnepelnünk. Az Oltáriszentség, és Jézus szavai ránk maradtak a Szentírás által, melyeket még sok időn át őriznünk kell, hogy Krisztus testének közössége később is ugyanúgy részesülhessen benne, mint mi most, s, ahogy a szentmisében is halljuk: hogy Isten éljen, és uralkodjon mindörökkön örökké.


Balogh Zita


Cserkész Taizé

A cserkész Taizé fontos részévé vált az ICCS Európa-Mediterrán régió programjának. Hely, ahol 15 és 29 éves kor közötti cserkészek és cserkészvezetők megoszthatják lelki élményeiket más cserkészekkel a régióból.

Ezzel a levéllel hívjuk a szövetségetek tagjait is erre a sikeres rendezvényre.

Látogassátok meg honlapunkat és közösségi oldalunkat, hogy letölthessétek a szükséges tudnivalókat és nyomtatványokat a regisztrációhoz és jelentkezéshez. Az anyagok nagy mérete miatt (több nyelvre vannak fordítva) nem tudtuk ezeket a levélhez csatolni.

Web: http://www.iccs-em.org/en/activities/scout-week-taize-2017
Internet: www.facebook.com/scoutweek
Youtube: http://www.youtube.com/user/ScoutweekTaize/videos

Az imák és a zenék a Taizéi honlapon található

Kérünk benneteket, terjesszétek ezt a hírt a lehető legszélesebb körben a szövetségetekben.

Kérdésekkel bátran írjatok a taize@iccs-em.org címre.

A szervezők nevében:

Antoine Maksoud, régiós titkár

A magyar nyelvű részletes meghívó innen letölthető