kronika.html

A Táborkereszt idén a Kárpát-medencei magyar cserkészlelkipásztorok és egyházi iskolák
cserkész fenntartó testületei‚ valamint a magyarországi cserkészkerületek vezetői részére a

XVIII. Egyházi Konvent keretében
rendkívüli zarándok találkozót szervez
2010. november 10-én, szerdán 9:30-tól 15:30-ig

09:00 Gyülekező, regisztráció, a plébánián (Bp. XI. ker. Himfy u. 9.)
09:45 Beszállás a külön-buszba
10:00 Indulunk a busszal Gödöllőre
11:30 A Csekészgyűjtemény és a Cserkészösvény című film megtekintése
12:45 Rövid agapé
13:00 Teleki Pál sírjának meglátogatása
13:30 A Máriabesnyői kegytemplom megtekintése
14:00 Indulás Budapestre

útközben le lehet szállni a pályaudvarra való könnyebb eljutás érdekében

A buszon és a helyszíneken a nagy cserkészegyéniségekről hallgatunk előadásokat:

Beer Miklós megyéspüspök Marcell Mihályról
Bokody József Teleki Pálról
Brückner Ákos Előd Kölley Györgyről
Budai Barnabás az MCSSZ elnöke Vidovszky Kálmánról
Dr. Csobolyó Eszter Megyercsy Béláról
Kispál György Sík Sándor: Vezetők könyvéről
Kispál György Vitz Béláról
Varga Lajos megyéspüspök Márton Lajosról

MEGHÍVÓ

Az atyák és parancsnokok részére tájékoztatás, kérjük bátorítsák 14 év feletti cserkészeiket a részvételre!

Kedves Cserkésztestvérem!

Ez alkalommal kimozdulunk a városból, és egy zarándoklat jellegű túra keretében Gödöllőre megyünk, ahol látogatást teszünk a máriabesnyői kegytemplomban, meglátogatjuk Teleki Pál sírját, és a fontosabb cserkész emlékhelyeket. Többek között megtekintjük a nemrég megnyílt cserkész kiállítást is, vezetéssel. Minden 14 év feletti érdeklődőt szeretettel várunk!

Mottó: „S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma..” (Mt 10.42)

Jelmondat: „…aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. (1Jn 4.20)

Helyszín: 1214 Budapest, Sas utca 10. - Jézus Szíve Plébánia, Csepel.

A helyszín megközelíthető: A csepeli HÉV végállomáson el kell gyalogolni a szerelvény elejéig, majd a bal kéz felé nyíló labirintus korláton átmenni és egyenesen tovább. A szemben lévő barna épületet balra vagy jobbra meg kell kerülni és evvel szemben nyílik a Sas utca, melynek a túlsó sarkán található a plébánia, az egyetlen kertes ház a környéken. A Béke téren lévő plébániatemplom tornya már messziről látható támpont lehet. Vele szemben van a plébánia.

A csepeli HÉV a Boráros térről indul. Aki vonattal jön az a Keleti- és Déli pu.-tól a piros metróval a Kossuth téri, majd onnan a 2-es villamossal a Boráros térig. (kb 15-20 perc.) a Nyugati pu.-ról a 4-es vagy 6-os villamosokkal jut el a Boráros térig.

Hozz magaddal: szokásos három napi felszerelést. Aludni a plébánia fűtött helységeiben fogunk, derékalj+hálózsák szükséges. (Szükség esetén 1-2 ágy szokott lenni). Továbbá: egyenruha, cserkészigazolvány (kedvezményes belépőhöz), könnyű túracipő, és esőkabát, pénteki élelem, jegyzetfüzet, toll, hangszer ha van, kedvenc népdalaid és cserkész nótáid

Részvételi díj: 3000 Ft, Budapesti bérlettel 2000 Ft. Ez magába foglalja az étkezést, a szombati útiköltséget és a múzeumi belépőt. E meghívódról Parancsnokodat is tájékoztasd.

Visszajelzés, felvilágosítás: Feltétlenül kérünk visszajelzést a részvételről. A visszajelzéseket a magyar-laszlo@t-email.hu 30/495-00-10 vagy a zelliger@ludens.elte.hu elektronikus levélcímre illet a 1126, Bp. Királyhágó u. 5/a postacímre várjuk. Szintén ide várjuk az esetleges kérdéseket, kéréseket is.

Kispál György sk.
Brückner Ákos Előd O.Ciszt sk.
Magyar László Orsz. Ifjúsági Belső Kör

A papnak és a cserkésznek, a papi életnek és a cserkészéletnek vannak közös sajátosságai. Mindegyik valami többre vállalkozik, mint az átlagember. A mindennapi ember járja a maga életútját, amelynek során a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni. Ennek módját befolyásolja ökölt természete, adott családi, szűkebb és tágabb társadalmi légköre, a természetfölötti világgal való elmélyült, felszínes vagy éppen nem létező kapcsolata.

Isten minden embert szeret és mindegyiknek elég kegyelmet ad, hogy elérje végső célját, azaz üdvözüljön. Ám a szabad ember elutasíthatja Isten iránta megnyilvánuló szeretetét.

Isten azt szeretné, hogy minden ember osztozzon vele a boldog örökkévalóságban. Ennek érdekében láthatatlan módon, segítő kegyelmével készteti az embert a jóra. Ám igen gyakran látható teremtményein, kiemelten egyes embereken keresztül tolmácsolja meghívását. Egyeseket kiválaszt magának, és valamilyen titokzatos módon értésükre adja, hogy szeretetével különlegesen is igényt tart szolgálatukra. Jézus az apostolokat is így gyűjtötte maga köré. Nem a legtehetségesebbeket, legképzettebbeket, legerősebbeket, legtöbb jó adottsággal rendelkezőket szólította meg, hanem a halászt, a vámost, a mindennapi élet emberét, aki a tőle szokott módon tette a dolgát. A kiválasztás a papi hivatás titka. A megszólított érdeme a kiválasztás elfogadása. Az apostolok sem sejtették, hogy mi vár rájuk, de felfogták, hogy a Mester igényli a teljes személyiségüket betöltő szolgálatukat. Megigézte őket láthatatlanul az Isten kegyelme, hallhatóan és láthatóan pedig Jézus tanítása, egyszerűsége, élete példája.

Jézus körül sokan érdeklődtek, kíváncsiskodtak, hallgattak rá, álmélkodtak csodáin. De Jézus Pétert, Jakabot, Andrást… összesen tizenkettőt választott ki, köztük Júdást is. Ezt követően a Mester sokat foglalkozott velük. Látták életét, csodáit, és mindennapi életük gyarlóságai ellenére lélekben egyre jobban felnőttek Hozzá. Törekedtek Jézust követni, és a hétköznapi hívő emberekből apostolok lettek. Ezt az utat járják a papi hivatásra igent mondók.

Korunk fiataljai is ott sodródnak Jézus körül. Van, aki fel sem fogja helyzetét, van, aki már keres valakit, s van, aki már felismerte Őt.

Jézus rámutat egy-egy fiatal gyermekre: Gyere cserkésznek, szükségem van rád. Van köztük hívő, van kereső s van, aki nem is érti, hogy miről van szó. Ő nem igen tehet róla, hogy olyan a családja és a világ, amely körülveszi és vakká tette. Ám Jézus küld egy helyzetet, egy barátot, egy lelkipásztort, egy könyvet vagy a kiválasztott szűkebb környezetéből valakit, aki tolmácsolja üzenetét. A megszólítottak között van olyan, aki a meghívásra nemet mond. Megteheti. A legtöbbje azonban jelentkezik cserkésznek. A csapatban jelöltként, vezetőinek és új közösségének hatására formálódik benne a cserkész, és egyre tudatosabban készül cserkészfogadalmának letételére. Számára a cserkészet életforma.

A cserkész Isten gyermeke, aki az Isten imádását és a rossz tiltását megfogalmazó tízparancs megtartásán felül önként vállalja a jóra késztető tíz cserkésztörvény szerinti életet, s ily módon átlag feletti elvárásokat támaszt önmagával szemben. Amikor ezzel tudatosan azonosul, cserkészfogadalommal elkötelezi magát egy olyan közösség mellett, amely az önnevelésre késztetésen kívül arra törekszik, hogy tagjai naponta legalább egy jótettet végezzenek. Amikor a cserkészgyermek felnövekszik, ha arra alkalmas, őrsvezető-, később segédtisztképzésen vehet részt. Ha testileg-lelkileg eredményesen helytáll, akkor ez utóbbi után leteheti a cserkésztiszti fogadalmat. Mint cserkészvezető így lesz Isten munkatársa.

Az elmondottak adják a sajátos, nagy hasonlóságot a lelkipásztor és a cserkészvezető között. Mindkettőt Isten választotta ki magának. Mindkét hivatás a teljesítés során elsősorban nem a saját földi érdekeiért fáradozik, hanem adottságaival Istent szolgálja a reábízottak Hozzá vezetésével.

Nem véletlen, hogy sok értékes cserkészvezetőt Isten papi, szerzetesi szolgálatra hív. Aki fiatalon megszokta, hogy a vezetés elsősorban példa, aki Isten iránti szeretetből az általa vezetetteket felelősséggel szolgálja még a következetes, szeretetteljes elvárásaiban is, és aki utolsó az étkezésben, de első a feladat végrehajtásában, és mindig törekszik megőrizni a tiszta, kulturált élet kiegyensúlyozott derűjét és nyugalmát még zűrös esetekben is, annak számára a cserkészélet nagyszerű folytatása a papi és szerzetesi hivatás. Ugyanakkor a cserkészek legtöbbjének a gyermekeket vállaló, életre szólóan megszentelt családi hivatás lesz a sajátja.

Megállapítható, hogy ez fordítva is igaz. Azokban a szemináriumokban, plébániákon, ahol lehetőség van a cserkészettel megismerkedni, ott általában az életrevaló és a legelkötelezettebb papnövendékek, káplánok vállalják a cserkészetet, vagyis a papi hivatásuk mellett a cserkészfogadalom és a tíz törvény szerinti, átlag feletti elvárásokat támasztó cserkész (lelkipásztori) életformát.

A papi és cserkészvezetői hivatás összefonódása nem véletlen. Az a lelkipásztor, akinek igen döntése mögött nem az egzisztencia biztonsága, a munka nagyfokú szabadsága, esetleg kitűnő szellemi adottságai kamatoztatásának vágya vagy valamilyen másodlagos motívum áll első helyen, hanem a láthatatlan Isten szeretete és szolgálatának vágya az emberekben, az keresi az Isten szeretetének viszonzási módjait. Kiemelten az egyik legnehezebb területen: a gyermekek és a fiatalok körében.

Ezért odaadja önmagát, alakítja életét. A pénzéhes és ösztönös vágyak kielégítésének mohó világában törekszik az egyszerűségre, az igénytelenségre és az igazság vállalására környezetében, birtoklásaiban és étkezéseiben. A fajfenntartás családalapító ösztönét a szellemi és lelki kapcsolatok kibővítésére konvergálja: mindenkinek mindene akar lenni. Mindezt átszövi az imádságra épülő isteni jelenlét tudatának gazdagsága.

Az erre vezető út a tíz parancs és a szeretet. A cserkészlelkipásztori lelkiség forrása a tíz cserkésztörvénybe kapaszkodó hétköznapok jóra késztetésének megélése. Célja az Isten, a nemzet és az emberek szolgálatának önzetlen és tudatos vállalása.

Ő a cserkészlelkipásztor, aki számos feladata mellett felvállalta, hogy élete példájával, a cserkészpedagógiai módszer alkalmazásával – a világi cserkészvezetőkkel együttműködve –, jó programokba rejtve értékét vesztett korunk fiataljait Istenhez vezeti.

Ez az út nem egyedüli lehetőség. Az Isten felé sok más kitaposott ösvény is vezet. Ám elmondhatjuk, hogy a mai világban korszerű cserkészlelkipásztornak lenni az egyik legnagyobb áldozatot követelő hivatás és küldetés. Ők azok, akik a legváltozatosabb körülmények között, a demoralizált társadalomban élő fiatalokkal kívánják Isten országát építeni.

Adjunk hálát, hogy Jézus a cserkészfiatalok közé hívott meg minket pásztornak, Érte jó munkát végezni. Befejezésül dúdoljuk el a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt, amelynek dallamára az alábbi cserkészdal született:

A Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége idén ősszel november 6-8. között tartotta hagyományos országos találkozóját. A találozó műhelymunka jellegű volt, témája a nyári táborokban használható lelki programok kidolgozása, közzététele. Részletek a mellékelt leírásban.

Boldogok a tisztaszívűek címmel konferenciát rendezett az Országos Lelkipásztori Intézet a Pázmány Péter Egyetem Informatikai Karán.

A Konfenrenciát Bíró László püspök úr (családreferens) nyitotta meg. Színvonalas előadások hangzottak el a következő témákról:

A Táborkereszt Összekötők Találkozója (TÖT) helyett rendhagyó módon a Táborkereszt ezúttal helyzetelemző, útkereső konferenciát rendezett, mivel az eddigi találkozók tapasztalatai, illetve a Szövetség és a Táborkereszt vezetőségében bekövetkezett változások indokolttá tettek egy alaposabb gondolatcserét a magyar cserkészek vezetői között.

Helyszín: Kispál György, a Táborkereszt Elnökének plébániája, a Csepeli 2. számú plébánia, cím: 1214 Budapest-Csepel, Sas u. 10.

A Kecskeméti Cserkészkerület elnöke, Szabó István atya kezdeményezésére 2007. szeptember 1-én, szombaton a kerület cserkészvezetőinek egy része részt vett a kecskeméti 118. sz. Kalazancius Cserkészcsapat SAJT (Segítsd a jót tenni) vezetői őrsének két napos vezetői évnyitó gyűlésén. A nyári táborozás kiértékelése után Arató László tartott előadást BiPi életéről és tanításáról. Ismertetése során hangsúlyozta, a természet törvényeit kialakító Isten az embert boldogságra teremtette. A képére és hasonlatosságára létrehozott ember akkor boldog, ha önneveléssel az Isten akarata szerinti jellemes élet megvalósítását tudatosan vállalja. Ezt fejezi ki az önként letett cserkészfogadalom. Ennek megélését segíti elő a hiteles vezető és a másik ember boldogítására törekvés.
BiPi élete végéhez közeledve ezt üzente a cserkészeknek: "...A boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. ...Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz. ...Legyetek készek a boldog életre és a boldog halálra. ...Isten segítsen ebben benneteket."

2007. november 10.

2007. november 10-én (szombaton ) volt a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ülése Dunaszerdahelyen. A Táborkeresztet Arató László cst. képviselte. A SZMCS elnöke továbbra is Török András, a megválasztott új ügyvezető elnök Csémi Szilárd (Kismedve).

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Szövetségi Cserkésztanácsa "Csodaszarvas díszérem" arany fokozatát adományozta Arató László cserkésztisztnek "a szövetség nehéz időszakában nyújtott segítségéért, a vezetőképzés terén végzett munkájáért, valamint írói tevékenységéért."

Kedves cserkésztestvérek! Szeretettel adom közre a Táborkereszt papi konvent fő előadását Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöktől.

Közhelynek minősülő, de igaz megállapítás, hogy a nemzet jövőjét a mai fiatalok jelentik. Olyan lesz a holnap magyarsága, amilyen a ma fiatalsága. Ha ez a fiatalság öntudatos, felelősen gondolkodó, áldozatot vállalni tudó, ha feladataira felelősen készülő, akkor a jövőért aligha kell aggódnunk.

De ha ennek a fiatal rétegnek jelentős része nem ilyen, akkor jól végig kell gondolnunk, mit is várhatunk a holnaptól, amikor ők lesznek a meghatározó generáció, amikor nekik kell meghozni a felelős döntéseket, és nekik maguknak kell gondoskodni nem csak jelenükről, de maguk és a nemzet jövőjéről, a holnapról is.

Nagy örömmel láttuk, pl. a székesfehérvári Szt. Imre fesztiválon, de Nagymaroson, Egerszalókon és más helyeken is, hogy a fiatalok jelentős részét jellemzi a felelős gondolkodás, a tudatosság, az önnevelés igénye, az eszmények keresése. Jó ezt tapasztalni, jó közöttük lenni.

Mégsem tölthet el bennünket valami kényelmes megelégedettség tudata, hiszen nem kerülheti el a figyelmünket, hogy fiatalságunk csekély részét érjük csak el, a mai fiatalok kis részére tudunk csak hatással lenni.

Sokan élnek napról napra, igazi családi háttér nélkül, komoly célok és életeszmék nélkül, sokaknak határozza meg életét a média világa, és sokaknak lesz sodródó az élete. Sokan szolgáltatják ki magukat olyan dolgoknak, amik később biztosan kárukra lesznek, és amit talán egy adott pillanatban ők maguk is meg fognak bánni.

Fájdalmas tehetetlenül látni, amikor valaki önmaga kárárra rossz irányba fordul, önmagát pusztítja, saját magát gyengíti. A társadalom mintha nem akarna ezekről a dolgokról tudomást venni. Olyan eszméket és gyakorlati életfelfogást pártol, ajánl, aminek következménye szükségszerűen a befele fordulás, az elmagányosodás és a depresszió, a bezáródás.

Ilyen az önzésen alapuló szingli életfelfogás pozitív beállítása, annak hirdetése, hogy mindent ki kell próbálni, az időről időre hangot kapó követelés a lágy drogok használatának engedélyezésére, vagy a homoszexualitás elfogadása, az egyneműek kapcsolatának házasságként való elismerése. Lehetne persze még több példát is hozni, de talán ezekből is világos, hogy a fiatalok nagy része előtt nincs szilárd erkölcsi rend, ilyen fogalmakkal alig rendelkeznek. Ezek hiányában, pedig kiszolgáltatottakká válnak.

Nagy felelősségünk van a fiataloknak adott példában, az eléjük tárt tanítás tartalmát és módját illetően, valamint a nekik közvetített emberkép igazságát tekintve.

A cserkészet mindig is egy teljes és igaz, az egyház által is hirdetett emberképet képviselt. Jézus tanításának alapján tanította, hogy csak az találja meg életét, aki ezt meri elveszíteni, hogy csak annak lesz teljes élete, aki azt meri oda adni nagyobb célokra. Ilyenné, pedig az ember a nevelés, a megszerzett tudás és később főleg az önnevelés által válik. Ennek eszköze a lelki vezetés, a benső rend kialakítása, az elvekre való figyelés és azoknak az életében való meggyökereztetése, a szolgálat tudatos vállalása. Vagyis a komoly, öntudatos keresztény élet, mely törekszik hété komolyan megélni, vállalja az egyházhoz való tartozást, és él a szentségekhez való járulás lehetőségével és ezek segítségével a teljesebb és igazabb embert formálja ki magában. Magára ölti az új embert, a Krisztus képére és hasonlatosságára teremtett új embert!

Nagyszerű példát láthatunk erre az életre az ezer éve született Szent Imrében. Előtte egy szent család képe élt: Szt. István, és Boldog Gizella tudatosan élt teljes, egyház tanításához igazodó életet, és ez határozta meg minden törekvésüket. A később vértanúságot is vállaló Gellért szavait szívébe zárta, azokat igaznak fogadta, kétkedés nélkül. Komolyan fogadta a sorsában felismert isteni gondviselést, hogy bátyja halálával trónörökös lett, és minden erejével azon volt, hogy jól felkészülve ülhessen majd atyja trónjára. Biztosan jó királya lett volna a magyaroknak, hiszen komolyan figyelt az Intelmek tanítására, kemény és erőteljes férfi lett, aki tudta magát oda adni az elvállalt nagy céloknak, tudta magát alárendelni nálánál nagyobb eszméknek, céloknak. Így tette le a szüzességi fogadalmat is, mint a kor eszménye szerint a legnagyobbat, amit Istennek adhatott. Fogadalmához mindhalálig hűséges maradt, és ennek az eszménynek benső erővel, imádság kegyelmével feleségét is megnyerte.

Szent Imre alakja így nem csak ezer éves emlék, a múlt ködéből elénk derengő látomás, hanem igaz példa, út a mai fiatalok számára teljes, boldog élet felé vezető úton. Valósággá váló lehetőség!

A magyarok történelmében sokat tekintettek Imre alakjára úgy, mint a fiatalok példaképére, sőt: eszményképére. És példáját követve biztosan sokan jutottak el az odaadott élet teljességére, és ezzel a boldog életre.

Egyre mélyülő hitét mind komolyabban vette, természetének gyengeségeit: visszahúzódó természetét komoly önneveléssel javította, csöndességét, szótalanságát formálva kiváló társalgó lett, gyenge természetét rendszeres edzéssel erőssé alakította, aki tornában több bajnoki címet szerzett. Kész volt a szenvedés elfogadására, és ez az érett emberség jele volt nála. Nem panaszkodott, de ő maga vigasztalta környezetét, a megpróbáltatásokat a hit szemével nézve lett teljes ember. Erőforrása a mindennapi szentáldozás és a rendszeres szentírásolvasás volt.

Az érett emberség sugárzott róla, környezete is felismerte a benne végbemenő változást. Benne a cserkész önnevelése, a cserkészmozgalom megfogalmazott nevelési elvei diadalt arattak. Csaknem ezer évvel Szent Imre után benne új eszményképet kapott a magyar ifjúság.

Természetesen korunk nem kér az eszményekből, mert nem gyökerekkel rendelkező, biztos tartást szerző, szilárd jellemmel bíró emberek kellenek, akik elvekhez igazodnak, hanem olyanok, akiket könnyen lehet irányítani, akik kiszolgáltatják magukat minden bolondos divatnak és divathullámnak, akik könnyen és céltalanul sodródnak a világban. Az ilyen emberek bambán végig vigyoroghatják életüket, megelégedhetnek a minimummal. Az ilyenektől nem kell félni senkinek, sem a politikai hatalomnak, sem a gazdasági befolyásnak, sem a médiák nagy hatalmú urainak. Az ilyen típus jól kormányozható, könnyen felhasználható rövid távú és hosszú távú célok megvalósítására. Nem ő fogja a világot formálni, hanem őt fogja a világ, a tömeg alakítani.

A keresztény embereszmény nem a tömeg ember. Krisztus olyan embert akart látni apostolaiban és az őt követőkben, akik képesek eszméket követni, akik elfogadnak nagy kihívásokat, akik mernek a tömeggel szemben is megállni, akik merik az életet elveszíteni, bízva az Úr szavában, hogy az ilyenek meg is találják életüket.

A mai világnak is szüksége van a teljes emberséget elfogadó és azt megvalósító fiatalságra. Ennek pedig nagyszerű lehetőségei a cserkészetben megfogalmazott nevelési elvek.

Önismeretre kell segíteni a fiatalokat, mégpedig lelkiismeretük előtt, a Szentlélek fényében. Nem önismeret a többséghez igazodás, a kényelmes életfelfogás megideologizálása, a többséggel való sodródás, a divat kritikátlan követése, hangzatos elvek elfogadása és követése.

Célokat kell adni a fiataloknak, melyek igazak és szentek, méltók a múlthoz, formálják a jelent és alakítják a jövőt. Célokat, melyek elérése erőfeszítést kíván, és melynek szépségét és erkölcsi kiválóságát, nemzeti gyökereit világosan meg tudjuk mutatni.

Példaképeket kell állítani, akik sikerrel és eredményesen vívták meg harcukat önmagukkal, és e küzdelem által lettek teljes és igaz, nagy emberek.

Van a fiatalokban igény minderre, de ezt felszínre kell hozni, védelmezni kell, és erősítve kell azt növelni bennük. Hiszen a nagyhangúság, a többség magabiztossága könnyen elbizonytalanítja az egyént.

A cserkészet mindezzel rendelkezik, de ezen eszközöket tudatosan, bátran kell használnia.

El kell mélyíteni a vallásos érzületet, az igazi vallásosságot. A komoly lelki életet kell megszerettetni, a rendszerességet, a lelki igényességet. Legyen benső igény a rendszeres szentáldozás, a szentgyónás elvégzése, a szentmisén való szolgáló jelenlét, a közösségért végzett munka, a rendszeres szentírásolvasás. Kell, hogy naponta a lelkiismeret-vizsgálat eszközével is nevelje önmagát a fiatal.

Fontos a komoly közösségi élmény. Erősíteni kell a személyiséget, de annak közösségi vonásait is. Meg kell tanulni egymáshoz igazodni, egymás terhét viselni, a gyengébbhez alkalmazkodni, a többet teljesítőt elismerni, vállalkozni a közösség céljait megvalósító feladatra, saját egyéni céljait a közösségnek akár alá is vetni.

Felelős gondolkodást kell kialakítani a felnövekvő nemzedékbe. Meg kell ismerjék a kor főbb szellemi áramlatait, divatos jelszavait, de tudniuk kell ezeket komolyan megvizsgálni, mi az ami időtálló, ami előbbre visz, és mi az, ami csak múló divat. Merni kell szembe is menni ezekkel, de érvek alapján, és nem pusztán az ellenkezés olykor gyerekes indulatával.

Tudni kell a teljes embernek nagy célokat elvállalni és azokat teljesíteni is. Ezt a fokozatosság elvét szem előtt tartva lehet elérni, mindig az életkor sajátosságait figyelembe véve adva megfelelő feladatokat, azokat értékelve, a jót dicsérve és a rosszat is megmutatva, hogy világos utat rajzolhassunk a fiatal elé, aki tudja, hogy több telik tőle.

Ezek alapján egy új ember születhet. Új ember jelenhet meg az önzés világában, aki önzetlenül másokért is tud élni, felelősen gondolkodó ember a felelőtlen pillanatnak élés gyakorlatában, a felelősséget vállaló ember a felelősség alól kibújás világában, a hitét tudatosan megélő ember a praktikus ateizmus és magunk tetszésére deformált vallásosság, a babona világában.

Nagy a felelőssége a cserkészetnek, mert szinte egyedülállóan neki állnak rendelkezésükre azok a kipróbált eszközök, melyek alkalmasak egy új nemzedék kialakítására.

***

Brenner János,

a cserkészből lett vértanú áldozópap

(1939-1957)

Rövid életrajza

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én. A családnak második fiugyermeke, később mindhárom fiuból pap lett. Iskoláit a Püspöki Elemi Iskolában kezdte Szombathelyen. 1941 őszén a család Pécsre költözött. Itt a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta tanulmányait. Itt lépett be a gimnázium cserkészcsapatába és tett cserkészfogadalmat.

1946-tól a Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja. Az iskolák államosítása után Zircre megy azzal a szándékkal, hogy belép a szerzetbe. Mint ciszter oblátus érettségizett. A szerzetesek szétszóratása után titokban novicius, és egyszerű fogadalmat tesz. Az Anasztáz nevet kapja. Egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója.

Másodéven a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékeként az ottani szemináriumba folytatja teológiai tanulmányait. Miután a szemináriumokat 1952-ben feloszlatják, tanulmányait a Győri szemináriumban fejezi be. 1955. június 19-én megyés püspöke pappá szenteli, és az újmisés papot Rábakethelyre küldi káplánnak. E plébánia Szentgotthárd II. kerülete. Plébánosa Dr. Kozma Ferenc.

Buzgó lelkipásztori munkáját nem jó szemmel nézték azok, akik az 1956-os forradalom leverése után legfőbb ellenségeiket az egyház papjaiban látták. Máig sem tisztázott körülmények között 1957 december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetőn keresztűl vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrással megölték.

A tisztalelkű, buzgó lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni, képeit levették a Győri Szeminárium faláról.

A szombathelyi szalézi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Sírján újmisés jelmondata olvasható:

Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!

Mit tanulhat a XXI. század fiatalja, egy rohanó, zajos világba beleszülető cserkészfiú Brenner János vértanú pap, cserkésztestvérünk példájából?

1. Brenner János kiskora óta készült a tartalmas életre, az élethívatásra, és miközben határozott célokat tűzött ki mindig maga elé, egész életében engedte magát Istentől vezetni. Szívvel-lélekkel csinált mindent. Arra készült, hogy jó eszköze lehessen az Istennek, nem tudván, merre kell, lehet tovább haladni. Derűsen, kizökkenhetetlen nyugalommal alkalmazkodott minden nagy változáshoz. Egyik városból a másikba, egyik iskolából egy idegen, másikba kellett mennie, álma, hogy ciszterci szerzetesként szolgálhasson, nem valósulhatott meg, de rajta mindig látszott, hogy a helyén van az élete.

Tehát mindig tűzött ki célokat maga elé, felkészült minden eszközzel, hogy céljait elérhesse, de kész volt Istenre, elöljáróira engedelmesen hallgatni és változtatni is.

Én azt tapasztalom, a mai cserkészkorú fiúk elképzelése nagyon más a világról, a cserkészetről, mint Brenner János korának volt.

A mai fiatalok többsége nem szeret elköteleződni, nem szereti az életét beirányozni valami cél felé, s ha egy időre meg is próbálja, mindig keres menekülési útvonalakat, "ha mégsem akarnám ezt csinálni!"

2. Brenner János gyermeki tiszta szívvel észrevette a körülötte lévő teremtett szépséget és mások figyelmét is felhívta rá.

"Olyan szép ez a falu (Zsida)! Amikor fönn vagyok a dombon, úgy nézek le, mint a legbarátságosabb és legszebb falura. Valóban olyan nagyon gyönyörű, ahogy jövök keresztül a kethelyi mezőben, és látom a házakat."

"Olyan szép a napsütés, minden, hogy át tudnám ölelni az egész világot!"

De észrevette az emberek belső szépségét, ékességét, értékeit is. Akik ismerték, mind azt vallják, hogy soha nem feddett, nem korholt senkit. Ellenben minden apró jót észrevett és rögtön megdicsérte az illetőt. Jó nevelője volt a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Csillogó szemű, rácsodálkozó cserkész volt egész életében. Életét is másokért feláldozó kötelességteljesítő a vértanuságig!

Közreadja Kispál György plébános.

***

A konvent előadói azokról a fiatal szentjeinkről beszéltek, akik a cserkészek jó példaképei. Minden előadó nem lelkesen, hanem meglepő tűzzel beszélt: Kaszap Istvánról, Brenner Jánosról, Bódi Magdiról, Szt. Imréről, Szt. Erzsébetről. Róluk később olvashattok.